Gyulai SzC Harruckern János Szakképző Iskolája és Kollégiuma

Rólunk

Kedves diákok! Tisztelt szülők és pedagógusok!

Békés megye egyik legnagyobb oktatási központja, a Békés Megyei Harruckern János Közoktatási Intézmény 2007-ben alakult meg. 2013-ban immár öt településen: Gyulán, Békéscsabán, Eleken, Mezőhegyesen, Szabadkígyóson is működő iskola viseli a Harruckern nevet. Hitvallásunk a minőségi szakképzés. Iskolánkat ebben a tanévben több mint 2000 tanuló választotta. A Harruckern több száz alkalmazottja és közel 2000 főt számláló diáksága országos és európai szinten is meghatározóvá teszi a Harruckern nevet a minőségi oktatás-képzés területén. A képzési központban 19 szakmacsoportot oktatunk. Jelenleg 65 szakma sajátítható el, iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli formában. A Békés TISZK-központként Európai Uniós forrásból intézményünk másfél milliárd forintos fejlesztést hajtott végre az elmúlt években. A legmodernebb munkagépekkel felszerelt korszerű gyakorlati helyeken jól képzett szaktanárok várják a tovább tanulni akaró diákokat. Intézményünk biztosítja az átjárhatóságot az egyes szakmák és oktatási egységek között.

Eleki skolánk a hivatalos bejegyzés szerint 1962-től működik, azonban jó néhány évtizeddel ezelőtt már voltak törekvések a „gyakorlati életre nevelés, a gyakorlati életet fejlesztő, hasznosan nevelő, különféle szakiskolákra előkészítő” oktatási forma bevezetésére.
1923-tól működött községünkben a polgári iskola, ahova kisebb számban már leánytanulók is jártak.
Az oktató, nevelő munka célját világosan fogalmazták meg. „Végső célja testben és lélekben erős, általános műveltségű gazda, iparos, és kereskedőtársadalom kialakítása, mely a nemzet szilárd törzse lehet”. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a magyar polgári háziasszonyokat is nevelt, akkor ez kiegészítette a vidék középrétegének művelődési igényeit.
1925. szeptember 23-án megnyílt a „Miasszonyunkról” elnevezett szegény iskola nővéreinek vezetése alatt római katolikus gazdasági és háztartási leányiskola. A káplán Reibel Mihály volt.
A gazdasági iskola mellett állandósultak a háziipari tanfolyamok, a téli mezőgazdasági tanfolyamok.
Az iskola 1938-ban kiadott „értesítőjében” a célkitűzéseket így fogalmazta meg:
„Nevelésünkben szigorúan szem előtt tartjuk, hogy nem csak szellemi, hanem fizikai munkára is kell nevelnünk a mai nemzedéket, hogy szorgalmas, finom lelkű, vallásos, nemzeti érzületben, s szellemben nevelt családanyákat adhassunk szegény, meggyötört hazánknak.”
A háztartási iskolának 1924-től 1938-ig 790 végzett tanulója volt.
A II. világháború itt sem kímélte ezt az állandó fejlődésben lévő, sok kiváló embert képző iskolarendszert. A front elvonulása után megkezdődött ugyan a tanítás, de az iskolákban mindössze 12 tanító maradt. A polgári iskola lassan-lassan megszűnt.
1949-től mint sok más községben, megindult az analfabéták képzése, dolgozók esti iskolája működött.
1950-52-ig Román Népi Kollégiumnak adott helyet községünk.
1952-ben mezőgazdasági iskola kezdte meg működését, ahol a kor szellemének megfelelően traktorosokat képeztek, közöttük sok volt a nő. Az iskola igazgatója Kincses István volt, helyettese Macskási Jolán.
1955-ben a mezőgazdasági szakemberképzés helyben megszűnt.
Az 1960-as évek társadalmi, gazdasági változásai a mezőgazdaság szerkezetében bekövetkezett változások indokolttá tették a mezőgazdasági szakmunkásképzés fejlesztését, bővítését. Tekintettel arra, hogy Eleken hagyománya volt az ilyen irányú szakemberképzésnek, olyan döntés született, hogy ismét létrehozzák- természetesen új tartalommal, új formában a már feledésbe merült intézményrendszert.
Az 1962-ben megszületett döntés alapján a megye kisállattenyésztő szakmunkásképzésének bázishelyéül Eleket jelölték ki.
Az iskola első igazgatója Kárpáti József volt, az ő nevéhez fűződik a szervezési feladatok ellátása mellett a szervezeti és oktatási rend megteremtése.
1962-65 között 80 fő szerzett munkásbizonyítványt nappali képzésben. Az első sikeres év után az 1963-as évben beindult a szarvasmarhatenyésztő és a zöldségtermesztő szakmunkásképzés is.
1967-ben bővült a profil a sertéstenyésztőképzővel. Az ifjúsági képzés mellett a felnőttek képzésével is rendszeresen foglalkozott az iskola. A felnőttek szarvasmarha- és sertéstenyésztésből szerezhettek szakmunkás bizonyítványt. Folyamatos volt a továbbképzés a már elsajátított szakmákból: szarvasmarha-, sertéstenyésztő és tejházkezelő szakmákban.
1968-72 között a megyei vadászok részére évenkénti továbbképzést biztosítottunk.
A környező gazdasági egységek részéről képzési formák iránt egyre nőtt az érdeklődés.
Különböző okok miatt azonban 1970. január 1-én iskolánk önállósága megszűnt, mint a gyomai Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet kihelyezett tagozataként működött tovább. Igazgató: Vámos László, igazgató helyettes Eleméry Antal lett.
A gyomai iskola élére 1973-ben Szitó József került, majd Urbán Vince vette át az iskola vezetését.
1975-től iskolánk a mezőgazdasági munkások továbbképzése érdekében megyei továbbképzési központként működött tovább –szakmunkás bizonyítványt adó állategészségügyi tanfolyam indítását határozták el. Közben folyt a tsz- brigádvezetők képzése, továbbképzése.
Az iskola vezetésével- Eleméry Antal nyugdíjaztatása miatt- Krizsán Györgyöt bízták meg.
Az Országgyűlés által 1985-ben elfogadott új oktatási törvény lehetővé tette, hogy a helyi adottságok, helyi sajátosságok előtérbe kerülhessenek.
1989-ben iskolánk akkori vezetése úgy döntött, hogy a hagyományos mezőgazdasági tiszta profilú iskolát ipari feladatokat is megoldó tanulókkal bővíti, női ruhakészítő szakmunkásokat is képez.
Így az iskola neve is megváltozott, Mezőgazdasági és Ipari Szakmunkásképző Intézet lett.
Ezzel egyidőben döntés született az iskola önállóságának visszaállítására.
Igazgatói megbízást Krizsán György kapott.
Az iskola létszáma az 1988/89-es tanévben 73 fő volt. Az 1989/90-es tanévre már 72 elsőéves tanuló jelentkezett, 32 női ruhakészítő, 22 sertéstenyésztő, 28 szarvasmarha tenyésztő, így a létszám megkétszereződött.
Az 1990-es évek kihívásai, a társadalmi és gazdasági rendszerváltás következtében megváltoztak a szakképzés irányítási, fenntartási és működési feltételei. E feltételeknek megfelelően írta ki a képviselőtestület az igazgatói hely pályázatát, s a döntés eredményeképpen Simon Mihály kapott megbízást az igazgatói feladatok ellátására.
A változásokhoz való alkalmazkodás nem volt egyszerű. Egyértelműen látni kellett, hogy képzési célunknak alkalmazkodni kell a megváltozott körülményekhez, önállóan gondolkodni tudó, vállalkozó szellemű, nyitott, felelősséget is vállaló szakembereket kell neveljünk. Ennek érdekében bővítettük az intézetünkben képzett szakmák számát.
Kérésünkre az ágazati minisztérium engedélyezte a lótenyésztő szakma oktatásának beindítását 8 megyére kiterjedően.
A jövő mezőgazdaságának igényeit felmérve kísérleti jelleggel általános lótenyésztő szakma oktatását határoztuk el az 1991/92-es tanévben Békés és Csongrád megyei beiskolázási illetékességgel. Ugyanekkor megindult ismét a gazdasszonyképzés. A tapasztalatok azt bizonyították, hogy az intézetünk iránt megnőtt az érdeklődés, a 2-2,5-szeres jelentkezés miatt alkalmassági, felvételi elbeszélgetést végeztünk, alapozva ezzel is az eredményesebb munkát.
Az érdeklődést az is fokozta, hogy komplex intézményként működünk, ideális tanulólétszámmal rendelkezünk. A fakultatív német-angol nyelvoktatás bevezetése is kedvezően hatott iskolánk megítélésében. Az elmúlt időszakot a fejlődés, gyarapodás éveiként értékeljük.
A jobb képességű, már szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezők részére lehetőséget biztosítunk, hogy két év alatt érettségi bizonyítványt szerezhessenek.
1994-ben lehetőséget, megbízást kaptunk a gimnázium levelező oktatására is.
A jelentős feladatnövekedés hatására háromszorosára nőtt az intézet tanulólétszáma. Jelenleg 72 településről vannak tanulóink.
Fejlesztettük beiskolázási munkánk eszköztárát, arra törekszünk, hogy a mezőgazdaság nem problémamentes átalakulásához kutassuk az igényeket, a szükségleteket. Intézetünk tárgyi feltételei a kitűzött céloknál nagyobb ütemben valósulnak meg. Számos pályázat, saját kivitelezésű munka alapján valósulhatott meg a jelenlegi oktatási komplexum, amely 7 egységből áll (Tangazdaság, Tankert, 25 ha föld, stb.). Az oktató-nevelő munkánk szerves részévé vált termelés, a vállalkozás, a szaktanácsadás.
A pedagógiai munkánk alapját az 1993-ban kidolgozott új, helyi nevelési rendszer képezi. Legfőbb feladatunk, hogy elméleti tudással felvértezett, fizikai munkát tisztelő és szerető szakmunkások kerüljenek ki intézményünkből.
Ha a megyei és országos versenyeken szereplő tanulóink helyezéseit, tudását vesszük figyelembe, elégedettek lehetünk, hiszen mind az állattenyésztő, mind a női ruhakészítő, valamint a lótenyésztő és gazdasszonyképző szakmában versenyző tanuló mindegyike szép eredménnyel öregbítette iskolánk hírnevét.
Pedagógiai célkitűzéseink között továbbra is kiemelten szerepelnek a korszerűsítésre törekvő elképzelések, az elméleti és gyakorlati oktatás tartalmának fejlesztése, a helyi tantervek kidolgozása a hozzá tartozó követelményrendszerrel, a személyi és tárgyi feltételek célirányos fejlesztése, s végül, de nem utolsó sorban szeretnénk, ha minél több fiatal az itt szerzett ismeretekkel megtalálná helyét a társadalomban, boldog, elégedett emberré válna.

A Harruckern János Közoktatási Intézmény megalakulása óta különös figyelmet szentel a pályaválasztás előtt álló és a szakma tanulása iránt elkötelezett diákoknak.

 

Gyulai SzC Harruckern János Szakképző Iskolája és Kollégiuma

www.harruckern.hu